Lunczner Gyula Béla.

A madárka 2.

De jönnek, jönnek még madarak,

és zengik egy új kor dalát.

És ismét majd kezek

sújtanak,és rájuk is kalitka vár.

De jönnek, jönnek még madarak,

és mögöttük csukva a zár.

És közülük sokan hullanak,

és a gyötrelem szelleme jár.

De jönnek, jönnek még madarak,

És lehullik róluk a lánc.

És kínzóik halva fekszenek,

és a sok madár zsibongva száll.

S akkor megáll az áradat,

többé egy könnycsepp se hull.

És boldogok lesznek az emberek,

a szívükről sok kő lehull.

Elvétetik a fájdalom,

a lángocska kévékre hull.

És fizet az embernek Istene,

majd tűz emészt, tisztít, és sújt...

1994.04.01.